A novemberi RD óta nagy vonalakban egyfolytában főztem, persze a bogon való megörökítésre nem futotta. Úr Isten több kilónyi aprósüti, heteken keresztül három fogásos menü készült a konyhámban és minden eltűnt anélkül, hogy lencsevégre kaphattam volna. Biztosan voltatok már ti is így: amikor egy téma foglalkoztat és keresed benne a helyed, olyan feladatokkal is megkínál a sors, amiről utólag kiderül, nem csak konyhatechnika fejlődik tőle, alapvetően emberismeret volt a lecke címe. Szóval a december sűrű volt, maradjunk tömören ennél a megállapításnál, egy maraton főzőkurzus közepén találtam magam, (utólag persze ) egy percét sem bánom. Egyben körvonalazódott mit szeretnék ebben az évben (és mit nem!!!): további élményt nyújtani a vegán konyha terepén, különleges (valóságos) helyszíneken színesen tálalva, a gasztrot helyenként kultúrával keresztezve. Például itt van ez a kis magaslat, aminek Világosvár a neve és alig pár száz méterre lakunk tőle. Hát az én lelki szemeim előtt lenvászon abroszt lenget a dombocska tetején a szél, a lépcsőfokok mécsessel vannak kivilágítva, és miközben a háttérben halk zene szól, a tekintetünk a lenyugvó naplementét pásztázza. Nagyon várom a tavaszt, hogy végre "kizöldmuzsikálhassunk";-) Egyet ígérhetek és ezt számon is kérhetitek rajtam, hogy tudósítok a helyszínekről, ahol a Zöld Múzsa (és csapata) előbújik spontán a bokorból vendégasztalával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése