Egy böjt margójára

"Aki böjtölni kezd, először is létének sérültségét tapasztalja meg, érzi a kellemetlenségeket, a testi és lelki melléktüneteket. Átmenetileg a böjtölő meglehetősen szerencsétlennek és megviseltnek is érezheti magát, de aki nem riad vissza ezektől a kezdeti tapasztalatoktól, idővel egyre több boldogító oldalát élheti meg a böjtnek. Amint a test kitisztul a böjt után, a koncentrálóképesség és a memória egyre inkább javulni kezd. Testünket az agy köti össze a lélekkel, és amikor az agysejtek megszabadulnak a mérgező anyagoktól, mi is megszabadulunk az idegeskedéstől, a szorongástól, a félelemtől. Szellemünk tiszta és szabad, gondolkodásunk logikus lesz. Éleslátásunk, realitásérzékünk megnő, ezáltal sokkal jobban átlátjuk a problémákat, és hamarabb megoldást is találunk rájuk. Érzékszerveink élesebbé válnak és a testünk rugalmasabb és energikusabb lesz. A valódi böjt pozitívan hat mind a testre, mind a lélekre és hozzásegít egy magasabb rendű léthez. Felébreszti a bennünk szunnyadó képességeket, kreatívabbá és frissebbé tesz. Megvalósítja azt, amit az ókori görögök úgy fogalmaztak, hogy ép testben ép lélek."

Hosszú ideje nem sikerült. A legutóbbi próbálkozásom a tavalyi márciusi télben hófúvásban indult, három nap után ( a kritikus ponton ) feladtam. Iszonyatosan fáztam, és a hóesés látványa nem hiányzott a böjti feelinghez, na! Persze nincs optimális időpont, kifogást mindig lehet találni. A hiányérzet persze bennem maradt,  évek óta megint képtelen voltam megcsinálni. Aztán jött egy nyári este, amikor úgy éreztem minden sejtem puffadt és kerek, az ízlelőbimbóim totális káoszban a sok kutyulástól-főzéstől... ebbe a mindenevő család igényszintjének kielégítése is nagyban belejátszott. Szóval rám tört az érzés, hogy nem bírom így tovább, adnom kell a testemnek pár napot, konkrétan egy hetet, hogy magához térjen, hogy emlékezhessen mi neki a jó. A magam módján oldottam meg a böjtöt, kicsit engedékenyebben, mint ahogy az a nagy könyvben írva vagyon.  A vizen és gyógyteán kívül nagy éhséghullámok idejére dobtam be a frissen préselt cékla-alma levet ( nekem ez nagyon csúszik, valszeg a magas cukortartalma miatt ) és azután mindig top érzésem támadt. Ami elhibázott volt ( így utólag ), nyár lévén, a rengeteg csábító gyümölcs láttán azt gondoltam nem lesz rossz, ha időnként egy-egy pohár frissen turmixolt spenót-barack smoothiet is iszogatok kortyonként jól megrágva. Tapasztalat:  ez abszolút nem illesztető be a gyomor pihentetése céljából rosttartalma miatt! 

Sikerült a kitűzött hét napot végigcsinálnom. Ebben erősen motivált a tudat, hogy a nyolcadik napon kora reggel elutaztam barátnőmhöz egy Velence tavi hétvégére, ahol megtörtént a böjttörés, nagy séták, beszélgetések és kikapcsoló közegben, mondhatni idillikus körülmények között. A nyolcadik napon gyümölcsöt és pár szem saját készítésű gluténmentes sós ropogtatnivalót eszegettem, estére pedig Panka javaslatára készítettünk egy spenótos-paradicsomos polentát némi gorgonzola turbóval... egészen kis mennyiség is elég volt a jóllakáshoz belőle. Az energia egyensúlyom helyrebillent, a futást ismét élvezem, mérlegre szándékosan nem álltam, se előtte, sem utána... nem érdekel már hány kiló vagyok ( sokkk !!! ), csak érezzem magam jól a bőrömben. 

Ime a recept, bár ezek a képek már idehaza, reprozás után készültek, mert bevallom annyira jól esett ez a böjt utáni első igazi étel, hazaérve megismételtem.

Paradicsomos-spenótos polenta némi gorgonzolával:

- 20 dkg kukoricadara

- fél liter víz

- fél kiló friss spenót levél ( saját kertből )

- 8-10 szem apró paradicsom ( saját kertből )

- egy kisebb chili paprika

- 2 gerezd fokhagyma

- 10 dkg gorgonzola ( a képen camembert látható )

- só, bors ízlés szerint

- nyers spenót levél és snidling a tálaláshoz

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A polentát megfőzzük enyhén sós vízbe, majd belesimítjuk egy kiolajozott sütőtálba. A spenótot olívaolajon megfonnyasztjuk, rányomjuk a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ha kihűlt, rátesszük a polentára, majd a félbevágott paradicsomokkal és a rámorzsolt gorgonzolával csak arra vár a hűtőben, nagy sétánk után  sütőbe toljuk és fél óra alatt készre süssük. Javaslatomra került még rá pár szelet chili paprika karika ( bíztam benne, a böjt nem változtatta meg hedonista ízlésvilágomat ). Nagyon egyszerű, de ízletes étel. A színekről nem is beszélve... és másnap reggelire hidegen is kiváló.